Mesélek nektek egyet.

Volt egyszer Rezső, aki baráti kapcsolatot ápolt Johannával. Rezsőnek volt továbbá egy csaja, aki szintén a Johanna névre hallgatott. Jó sokáig voltak együtt, annyira sokáig, hogy haverJohanna agyába teljesen beleégett, hogy Rezső csaja is Johanna.

Aztán Rezső és csajJohanna szakított, és Rezső új barátnőjét, ha jól emlékszem, Natáliának hívták. Ám Rezső Natália tudta nélkül elkezdett nem-szerelmes leveleket* írni haverJohannának, aki sokmindent nem tudott kezdeni a dologgal, de ez most nem is fontos.

Maradjunk a történet főszálán, és ismerjük meg Eduárdot, aki haverJohanna csoporttársa volt, és - hohó! - Rezső Natáliájának valami rokona (mindenkiismermindenkit). Eduárd és haverJohanna amúgy kénytelen volt - haverJohanna kelletlen, de jópofit vág - együtt dolgozni bizonyos házifeladatokon, így mondhatni "közel" kerültek egymáshoz. (Sajnos túlságosan sok esetben annyira közel, hogy Johanna megorrontotta Eduárd igen kellemetlen szájszagát.)

Mikor e fenti kapcsolati hálóra fény derült egy, Rezső és haverJohanna közti beszélgetés során, és haverJohanna másnap reggel még nem teljesen tiszta fejjel, félálomban belibegve a szemináriumi terembe, izgatott arccal rögtön Eduárd elé állt, és célozni kívánván a frissen napfényt látott csodás összefüggésre - minő iszonyatos és végzetes rövidzárlat az agyban! - Natália neve helyett Johannáét (egyben sajátját) mondta ki! Pár századmásodperc elteltével azonban helyrezökkentek az elektronok a neuronokban és szinapszisokban, és Johanna korrigált, majd kis 'jajdehülyevagyok, kéne inni kávét' - mosollyal helyére ült.

Johanna azt hitte, minden rendben.

Johanna rosszul hitte. Másnap Rezső egy végtelenül közönséges és ordenáré sms-t küldött Johannának, melyből a lány megtudhatta, hogy ő a világon a legnagyobb szarkeverő gerinctelen geci. (Rezső valójában ennél kicsit hosszabban fűzte a mégocsmányabb szavakat.)

Johanna ezután természetesen többször próbálta felhívni Rezsőt annak reményében, hogy a nagyon magasra felvont szemöldökét egy állásponttisztázó beszélgetés után végre nyugodtan leeresztheti, ám Rezső élő szavaira napokat kellett várnia.

És tulajdonképp hiába. Minden észérv, minden aprólékosan és logikusan levezetett magyarázata annak, hogy a sértődés felesleges, valamint még a - teljesen értelmetlen, de najó, legyen - bocsánatkérés sem ingatta meg Rezsőnek Eduárddal közösen alkotott ideáját, mely szerint Johanna készakarva és rosszindulatból ejtette ki száján saját nevét azon a végzetes reggelen. Ám megkaphatta újból a szitokszavakat, immár direktebben, fülbe. Belátván a helyzet és Rezső agyának reménytelen állapotát, Johanna feladta a megoldásra való törekvéseit, a kettőjük közti kapcsolat megszakadt. Később persze Johanna a lehető legtöbb emberrel tudatta, hogy Rezső agya feltehetően rohadásnak indult. (Eduárd meg kibukott az iskolából, vagy valami ilyesmi.)

Három év elteltével megszólalt Johanna telefonja, Rezső nevét kijelezve. Johanna azonban ezt nem látta, mert épp egy ilyen béna helyen lógatta a lábát, a telefonja meg egy 30 kilométerrel arrébb lévő másik helyről élvezte ezt a vacak kilátást.

Johannának esze ágában sem volt visszahívni Rezsőt, mert tudta, rövid úton ki fog derülni a miért. És igen, Rezső az iwiw levelezőrendszere segítségével tudatta Johannával kívánságát: adja meg a lány Rezsőn kersztül Eduárdnak egy közös volt csoporttársuk elérhetőségét.

Eredetileg ki szerettem volna kérni a véleményeteket abban, hogy Johanna 2 szóban, 2 mondatban, vagy 2 oldalas levélben küldje el a halál faszára Rezsőt és Eduárdot, de időközben Johanna rájött, hogy megfelelő elégtétel neki az, hogy leírtam a történetét, ő meg inkább csak egy néma lófaszt küld Rezsőnek és Eduárdnak.

*Namost a levelek valóban nem voltak a szó klasszikus értelmében szerelmesek, ám Rezső feltétlen, határtalan és örökérvényű vonzalmáról biztosították haverJohannát.