Atival, de mégsem, mert elcsúszott mindkettőnk napja, ígyhát csak beültünk a Vagonba egy lére.
Elrendezgettük kicsit a közös emlékeinket, évszámoltuk az eseményeket (nem mintha valaha is számon tartottam volna, hogy milyen évet írunk). Szoktunk ilyet, nagyjából évente, mert muszáj észben tartani (és mindketten félünk, hogy könnyen felejtünk), és addig nem nyugszunk, míg minden a helyére nem kerül. Utána olyan jóleső nyugi van. 22 voltam, amikor összejöttünk, ő annyi, mint most én. Kezdenék-e egy 22 évessel? naná, hogy nem... legalábbis nem komolyan:)
Szokásos hashájversenyünkön kivételesen én győztem, ejjej, rám is szólt, hogy dolgozzam le minél előbb, mert ahogy öregszem, egyre nehezebb lesz.
Néha rábambultunk a szomszéd asztalnál ülő gimisekre, és megjegyeztük, milyen furák... Azt mondta, én is kicsit még közéjük tartozom, de ezt határozottan elutasítottam azzal az érvvel, hogy én tavaly diplomáztam, ők meg csak most fognak felvételizni. Majd helyesbített: "Most hogy így rádnézek, tényleg nem vagy már annyira fiatal."
Majd nézegetvén az igazolványait (ezt is gyakran szoktam, ha találkozunk), megjegyeztem, hogy hogy repül az idő... de visszakaptam:
"Tudom, tudom, nem kell emlékeztetned, elég rádnéznem, és látom."
Olyan kellemes vele mindig:)
Ja és azt is megbeszéltük, milyen helyes és jópasi volt a pincérsrác. A cipője is tetszett.
Elrendezgettük kicsit a közös emlékeinket, évszámoltuk az eseményeket (nem mintha valaha is számon tartottam volna, hogy milyen évet írunk). Szoktunk ilyet, nagyjából évente, mert muszáj észben tartani (és mindketten félünk, hogy könnyen felejtünk), és addig nem nyugszunk, míg minden a helyére nem kerül. Utána olyan jóleső nyugi van. 22 voltam, amikor összejöttünk, ő annyi, mint most én. Kezdenék-e egy 22 évessel? naná, hogy nem... legalábbis nem komolyan:)
Szokásos hashájversenyünkön kivételesen én győztem, ejjej, rám is szólt, hogy dolgozzam le minél előbb, mert ahogy öregszem, egyre nehezebb lesz.
Néha rábambultunk a szomszéd asztalnál ülő gimisekre, és megjegyeztük, milyen furák... Azt mondta, én is kicsit még közéjük tartozom, de ezt határozottan elutasítottam azzal az érvvel, hogy én tavaly diplomáztam, ők meg csak most fognak felvételizni. Majd helyesbített: "Most hogy így rádnézek, tényleg nem vagy már annyira fiatal."
Majd nézegetvén az igazolványait (ezt is gyakran szoktam, ha találkozunk), megjegyeztem, hogy hogy repül az idő... de visszakaptam:
"Tudom, tudom, nem kell emlékeztetned, elég rádnéznem, és látom."
Olyan kellemes vele mindig:)
Ja és azt is megbeszéltük, milyen helyes és jópasi volt a pincérsrác. A cipője is tetszett.
*
