Igyekszem röviden. Először is az volt, hogy ugye nem volt előzenekarunk, mert kidöglött az énekes vagy hogy, pedig iszonyúan kíváncsi lettem volna rájuk, egyrészt azért, mert Simi szerint jók, másrészt azért, mert Simi be is szállt hozzájuk basszusgitározni, harmadrészt meg azért, mert nagyon tetszik a nevük, ami az, hogy Richard touch me. Ha valaki nem értené, hogy ez miért baromira vicces, annak elmegyarázom kis csillaggal alant.
Viszont mégis volt rögtönzött előzenekar, 5 számot adtak elő hármasban, Miklós (énekelt is, hehe), Simi basszusolt, meg Laci dobolt, feledhetetlen élmény volt. Tuuli Mylly, Testemen a tested, Teveszőr pulóver, a többire nem emlékszem most, de az biztos, hogy Siminek annyira gyönyörű basszusgitárja van, hogy jajj. Ja, és jól is játszik, ofkorsz.
Közben megérkeztek a barátaim, Joci, Anna, Laczkó, később pedig Panka, Janesz, és Panka Niki nevűje. Később Janeszöccse Miki. Joci négyszer kérdezett vissza, hogy hol van Peti, biztosan nem vagyok meggyőző, amikor azt mondom, hogy otthon alszik. De büszke vagyok magamra, mert csak addig húztam fel magam, amíg ezt megtudtam, utána meg maradéktalanul jólérzős voltam, különösen akkor, amikor félrenyomtam valamit a szintin, vagy amikor idő előtt befejeztettem az együttessel a Látod-látodat, szerencsére vették a lapot, mert profik. Viszont az "ájjájájj, álljunk meg lécci, fogalmam sincs mit kell játszanom!" kérésre nem nagyon lehet profin reagálni, szóval csak megálltak, aztán elkezdtük újra, és jó lett a Torta.
Viki végig tombolt, úgy kell azt.
Sok időnk volt, kb. 18 számot játszottunk az ismétlésekkel együtt, az Eső nélkül. Én mondjuk baromi lassúnak éreztem az egészet, és nem csak a sok lassú szám miatt, hanem valahogy a pár nappal ezelőtti próba sokkal jobbnak tűnt, na minnegy. Simi szerint eddig ez volt a legjobb, csak látszik, hogy nem gyakorlunk eleget, meg gyorsítani kellene, meg pár új szám is kell, teljesen igaza van, vannak ötleteim a dolog megoldására.
Az este folytatásának igen nagy részét töltöttem Suzi keresésével, ugyanis nem sikerült visszatalálnom 3 utcával odébb, ahol hagytam. 180 fokos eltéréssel kóricáltam a VII. kerületben, majd amikor már úgy éreztem, reménytelen vagyok, és vissza kéne jutnom a klubba a többiekhez, akkor meg már végképp nem volt fogalmam, hogy hol vagyok, viszont a gondolat megszületése után 20 másodperccel mégis a klub előtt találtam magam. Aztán kértem egy térképet a szomszédos diákszállóról, és megoldottam a feladatot.
Volt még Corvintető Annáékkal és Liliékkel, majd kutyasétáltatás éjjel 3-kor, hazaautózás egyedül.
*Na gondolom megvan mindenkinek ez a szám. Hallgasd, és megérted a viccet.
Viszont mégis volt rögtönzött előzenekar, 5 számot adtak elő hármasban, Miklós (énekelt is, hehe), Simi basszusolt, meg Laci dobolt, feledhetetlen élmény volt. Tuuli Mylly, Testemen a tested, Teveszőr pulóver, a többire nem emlékszem most, de az biztos, hogy Siminek annyira gyönyörű basszusgitárja van, hogy jajj. Ja, és jól is játszik, ofkorsz.
Közben megérkeztek a barátaim, Joci, Anna, Laczkó, később pedig Panka, Janesz, és Panka Niki nevűje. Később Janeszöccse Miki. Joci négyszer kérdezett vissza, hogy hol van Peti, biztosan nem vagyok meggyőző, amikor azt mondom, hogy otthon alszik. De büszke vagyok magamra, mert csak addig húztam fel magam, amíg ezt megtudtam, utána meg maradéktalanul jólérzős voltam, különösen akkor, amikor félrenyomtam valamit a szintin, vagy amikor idő előtt befejeztettem az együttessel a Látod-látodat, szerencsére vették a lapot, mert profik. Viszont az "ájjájájj, álljunk meg lécci, fogalmam sincs mit kell játszanom!" kérésre nem nagyon lehet profin reagálni, szóval csak megálltak, aztán elkezdtük újra, és jó lett a Torta.
Viki végig tombolt, úgy kell azt.
Sok időnk volt, kb. 18 számot játszottunk az ismétlésekkel együtt, az Eső nélkül. Én mondjuk baromi lassúnak éreztem az egészet, és nem csak a sok lassú szám miatt, hanem valahogy a pár nappal ezelőtti próba sokkal jobbnak tűnt, na minnegy. Simi szerint eddig ez volt a legjobb, csak látszik, hogy nem gyakorlunk eleget, meg gyorsítani kellene, meg pár új szám is kell, teljesen igaza van, vannak ötleteim a dolog megoldására.
Az este folytatásának igen nagy részét töltöttem Suzi keresésével, ugyanis nem sikerült visszatalálnom 3 utcával odébb, ahol hagytam. 180 fokos eltéréssel kóricáltam a VII. kerületben, majd amikor már úgy éreztem, reménytelen vagyok, és vissza kéne jutnom a klubba a többiekhez, akkor meg már végképp nem volt fogalmam, hogy hol vagyok, viszont a gondolat megszületése után 20 másodperccel mégis a klub előtt találtam magam. Aztán kértem egy térképet a szomszédos diákszállóról, és megoldottam a feladatot.
Volt még Corvintető Annáékkal és Liliékkel, majd kutyasétáltatás éjjel 3-kor, hazaautózás egyedül.
*Na gondolom megvan mindenkinek ez a szám. Hallgasd, és megérted a viccet.
