Figyelem, nem könnyen észrevehető, bizonyos fénybeállítások esetében potenciálisan rejtetté váló linkek (egyértelmű, összetéveszthetetlen helyeken) a szövegben! Ezentúl ez így is marad, legyetek szemfülesek:)
Még ma reggel is szenvedtem azzal a poszttal ami hamarosan már tényleg fent lesz, igaz már több, mint egy hete kezdtem, csakhát nem lehet akármilyen videót betenni.
(Hogy busós mikor lesz, arra tippet sem merek adni:)
És akkor megszólalt a csengő, és akkor én már tudtam, hogy a postás lesz az, és nem a burkoló ember, akinek megegyezésünk szerint már tegnap is itt kellett volna padlót raknia, hogy az előszobánk is csodaszép legyen, én már kifestettem múlt héten, ezen nem múlik, csak rajta, mert ő viszont tegnapelőtt még azt mondta, hogy a kocsija elromlott és a javítóban van, ám tegnap óta felszívódott, vagy elvesztette a telefonját, haha. Azért még reméljük, hogy visszatér a mi dimenziónkba, mert olcsón és pontosan dolgozik, már ha ittvan; valamit valamiért, ugye.
Update: telefonja a kocsiban maradt, ami meg a szerelőnél, aki újabb hibákat talált. Hétfőn jön, fasza.
Szóval a postás valóban azt a csomagot hozta, amit a héten vártam az én Manócomtól. Csak úgy repültem lefelé a 3. emeletről, de nem estem nagyot, a lépcsők megfogtak. Aláírtam egy nem hivatalosnak látszó papírt, amin voltak valami jelek, de azt sem tudtam kivenni, hogy számok-e, vagy betűk:) (ez amolyan bennfentes postás jelrendszer lehet) Csak szaladtam a kis pakkal felfelé, be a napsütötte, cinkés ablakpárkányú (bizony!) szobám puha kanapéjára, ollót kaptam elő, és már hasítottam is fel a kis dobozt, és mielőtt még a kincsek közé túrtam volna, elolvastam a tetejükre helyezett képeslapot.
Karácsonyi csomag, hehehe, dehát nem teljesen mindegy? Mi mindenképp örülünk neki, amúgy is a karácsonyi láz már rég a múlté, a szülinapom is ősszel van meg a névnapom is, hát így legalább jutott erre az időszakra is egy kis kedveskedés meg tárgyakban (is!) talált vígasz. Nővérkéméknél még erősen tél van, hát nálunk meg jól elüldözték a busók szerencsére, csak egy kicsit kellett annak idején nyivákolnom a teles posztban, és pár hét múlva meg is kaptam maradéktalanul a jól megérdemelt Tavaszomat. Tudom én, hogy csillagászatilag tél van, nade 7-12°C az nekem nem tél, az tavasz bizony, és különben is már itt volt az ideje ha már az éghajlatunk a mediterrán felé tart hivatalosan is. Gyerünk, gyerünk, még egy kis szenet a levegőbe, mert az unokáimmal már a bábolnai narancsligetekben szeretnék zsiráfot etetni. Jó, az szavannai állat, de jól fogja magát érezni itt is.
Apropó mediterráneum, pár napja megérkezett az első adag eper (botanikailag szamóca, mert az eper az, ami a fán van) a sarki kiskereskedelmi nagy üzletbe, Szpanyolországból. Kinézetre, árra oké, hogy mennyire volt zöld amikor feltették a kamionra, abba nem gondolunk bele, nyomás vele haza, picire vág, mézes-kefíres gyümölcssalátát készít, nyami-nyami, lightos vacsi. És vár, hogy még mindig fennáll-e emésztőrendszerének az az érzékenysége, mely gyerekkorától kezdve megkeserítette minden eperidény kezdetét. (egyszer kell rajta túllennem minden évben, utána már tömhetem magamba két pofára az epret)
És igen:) A tünetek: gyomorfájdalom, émelygés, szédülés, majd egész hasra kiterjedő égető-feszülő fájás. Ennyi. Aztán alvás, és másnapra semmi baj. Megjegyzem, hogy a karácsonyi párolt lazaccal is ez volt, de a füstölt lazacot mindig is jól viseltem, szóval ha esetleg egy gasztroenterológus biokémikus olvasóm elárulná mi lehet az az anyag, ami az eperben és a hőkezelt lazacban is benne van, és inkompatibilis a belsőmmel, az tök jó lenne.
Visszatérve a képeslapra, az áll még rajta - privát dolgokon kívül - , hogy nővérkém nagyon élvezi a babázást, bár Mirabella nem hallgat rá és folyton rosszalkodik, és a bábszínház helyett inkább rohangál meg "csúszókázik" :))) Manó, ez nagyon aranyos, de vagy csúszdázik, vagy mászókázik.:) Amúgy nem rossz ötlet összevonni egy fogalom alá a két játékot, hisz tulajdonképp egykutya, ezek a játszótéri játékok és kész:) (Mellesleg meg én sem tudom hogy mondják angolul ezeket:) Szóval hogy jó a babázás, csak fárasztó. Ehhez kötném az ajándékok felsorolásának első darabját, egy zöld felsőt, hosszúujjú, nagy ívben, de nem mélyen dekoltált, mell alatt szűkített, csípő alá hosszított fazon. Anyám első megjegyzése természetesen az volt, hogy milyen csinos kismamaruha, majd szemforgatásomra jót kuncogott, hogy tudta ő, hogy nem fog nekem tetszeni amit mond. Hát köszbazdmeg, igen, ez a jó kapcsolat alapja, hogy olyasmiket mondj a másiknak, amiről tudod, hogy egyáltalán nem fog tetszeni neki. Igen, az én koromban neki már megvoltam közel másfél éve, és éppen ezért bő fél évvel ezelőtt, mivel addigra már volt pár ilyen megjegyzése, szépen, kedvesen, de határozottan elmondtam neki, hogy több ilyet nem szeretnék, mert nem ér el vele semmit azon kívül, hogy minden alkalommal elpattan egy ér az agyamban, annyira fel tud húzni vele. Felsoroltam neki az érveket, miért nem lesz gyerekem belátható időn belül, és végül mégegyszer, nagyon szépen megkértem, hogy ez ne jöjjön szóba többet, piszkálódás szintjén meg még annyira se, mert nagyot harapok. Bólogatott, helyeselt, elnézést kért, megígérte, hogy nem cseszeget ezzel többet, okosan és megértően nézett, ilyen is csak évente háromszor fordul elő, és én nagyon örültem, hogy pont ilyen fontos témában fogtam ki ezt a különleges pillanatát... Ennyit ért. Persze, rég volt, de hogy én nem fogom neki ezt félévente elmagyarázni, az biztos.
Visszatérve a felsőre, tutira fogom hordani, mert nagyon tetszik, és vannak is rajta picike gombok felül, amikből párat ki lehet gombolni, ha netán azt akarnám játszani, hogy jaj, nem férnek el benne a hatalmas melleim, muhaha:)
A híresztelések ellenére még van pár olyan dolog, ami Csakamerikában létezik, itt a Balkánon nem. Például ez itt. Hogy mennyire hasznos, az leírhatatlan, mint ahogy az is, milyen szánalmas próbálkozás volt ennek utánzására a Scholl Party Feet kollekciója, ami teljességgel használhatatlan, épp ezért számomra érthetetlen, hogyan lehet még mindig a polcokon. Amit én kaptam, annak egyetlen hibája, hogy fogyóeszköz:)
De nagyon köszönöm, cupp:)
Ami még nekem nagyon amerikás - bár lehet, hogy ez téves berögződés - , az a bivalyerős fahéjas rágó. Most már olyanom is van, sokáig ki fog tartani a készlet, úgy látom:)
Fahéjas cupp:)
Kaptam még egy kis party-szütyőt, bronzszínű, megy a cuccaim többségéhez, és igazából nem is tudtam, hogy szükségem lehet ilyesmire, de már látom benne a lehetőséget. Picike, mégis belefér a pénz, meg papírok, esetleg telefon, nameg a púder és a szájfény.
Ismét cupp:)
... igen, például az a szájfény is belefér, ami szintén ebben a csomagban lapult, aranycsillámos, meg minden, fahéjas süti illata és íze van, persze for external use only, de én úgysem nyalogatom le, más meg... Poison Ivy leszek:))) Felirat: phylosophy: great taste is acquired, not bought. Hja kérem, ez evidens. Sosem mondták még, hogy baby finom a szájfényed.
Szájfényes cupp:)
Ha már csillám, legyenkövér sok, kaptam ám glitter ball-t is, ezzel tuti örökifjú leszek:)
Glitter cupp:)
Namost a Ghirardelli csokoládé az szintén nem balkáni dolog. De nekem mégis van belőle bizonyos időközönként, ilyen szerencsés típus vagyok, ez van:) Ez a tábla most egy 60%-os fekete, with orange bits and caramel crunch. Rövid élettartamot jósolok neki. Van a csomagolásán egy kis arany plecsni, amin az áll, hogy win a trip to Napa, persze csak usa residenteknek, és egy hete le is járt az érvényessége, de azért mégis kicsit olyan volt kiemelni a papírcsomagból az aranyszínű táblát, mint Karcsinak, aki Vonka Vilmos* csokoládégyárába szeretett volna nagyon ellátogatni. Hát főnyeremény az nem volt benne - lett is volna pánik és gyorsposta vissza, ha igen - , csak két kupon, egy 1 dolláros meg egy másfeles:)
Csokiszagú cupp:)
Az élet apró örömei kategóriában három dolog érkezett:
- Fogselyem, mert az mindig kell, bár van itthon is, de ez biztos jobb:) nameg a csoki után nem árthat ugye.
Friss lehelletű cupp:)
- Egy magazinból kitépett illatosított oldal, tájékoztatásképp. De nem ám akármilyen. Ilyen. És az ott Gwen, és csak ezért kaptam. Igen, én vagyok az az ember, aki egy összehajtogatott papírdarabnak is tud nagyon örülni, de tényleg. Mert ez olyan figyelmes dolog, olyan, mint amikor találsz egy cikket vagy egy videót, és elküldöd a linket annak, akiről tudod, hogy biztosan tetszeni fog neki, és pedig csak egy rakás digitális karakter, és mégis örömet szerez a küldőnek és a fogadónak is. Vagy olyan, mint amikor egy megbeszélt találkozón a barinőd egy csúf szivárványos szélrózsával jelenik meg, mert meglátta az utcai árusnál és megvette neked csak úgy, ajiba. (ez Lili volt:) Vagy amikor a rég nem látott ex bejelenti, hogy fussatok már össze valamikor, mert vett neked valamit. És akkor kapsz tőle egy szépséges ólomtündért. Miért? hát csak mert meglátta. (Róka Robi:) Vagy amikor hazajön a drága Makka a balatoni nyaralásból, és örültök egymásnak, és akkor hirtelen elővesz egy pici üvegnyuszit, hogy ezt hozta, és te nem számítottál rá egyáltalán. És azért kapod, mert megtetszett neki. Szóval csak úgy. (Peti ofkorsz:) [és még sorolhatnám napestig, kéretik a kihagyottaknak nem megsértődni]
Nyálas cupp:)
- ja és a safety pukkanós műanyag sheet, minden infantilis kedves játéka, de ezen nem olyan pici buborékok voltak mint amit ismerünk, hanem fél diónyi nagyok, és nagyot pukkantak, és nem hagytam senkinek:)
Pukkanós cupp:)
Természetesen a felsorolt dolgok nagy része közös Lilla-Mamival, de ezeken kívül kapott még arckrémet, szép lesz tőle, remélem. Meg egy csini kendőt, szereti ezeket, tuti hordani fogja. Meg olyan bonbont, ami aszalt gyümölcs csokiba mártva, majd mégegyszer belemártva színes mázba, hogy olyan legyen, mint a friss gyümölcs. Két zacsival, egy cseresznyés meg egy áfonyás, álomfinom mindkettő.
Szóval, drága nővérem, köszönjük:)
Cupp:)
*Fiataloknak, amerikaiaknak és olvasatlanoknak a két név persze Charlie és Willy Wonka, dehát mit tegyek, ha egyszer Borbás Mária így fordította Roald Dahl remekét 18 évvel ezelőtt? Akkor még ez volt a szokás, bennem meg ez maradt meg.
Még ma reggel is szenvedtem azzal a poszttal ami hamarosan már tényleg fent lesz, igaz már több, mint egy hete kezdtem, csakhát nem lehet akármilyen videót betenni.
(Hogy busós mikor lesz, arra tippet sem merek adni:)
És akkor megszólalt a csengő, és akkor én már tudtam, hogy a postás lesz az, és nem a burkoló ember, akinek megegyezésünk szerint már tegnap is itt kellett volna padlót raknia, hogy az előszobánk is csodaszép legyen, én már kifestettem múlt héten, ezen nem múlik, csak rajta, mert ő viszont tegnapelőtt még azt mondta, hogy a kocsija elromlott és a javítóban van, ám tegnap óta felszívódott, vagy elvesztette a telefonját, haha. Azért még reméljük, hogy visszatér a mi dimenziónkba, mert olcsón és pontosan dolgozik, már ha ittvan; valamit valamiért, ugye.
Update: telefonja a kocsiban maradt, ami meg a szerelőnél, aki újabb hibákat talált. Hétfőn jön, fasza.
Szóval a postás valóban azt a csomagot hozta, amit a héten vártam az én Manócomtól. Csak úgy repültem lefelé a 3. emeletről, de nem estem nagyot, a lépcsők megfogtak. Aláírtam egy nem hivatalosnak látszó papírt, amin voltak valami jelek, de azt sem tudtam kivenni, hogy számok-e, vagy betűk:) (ez amolyan bennfentes postás jelrendszer lehet) Csak szaladtam a kis pakkal felfelé, be a napsütötte, cinkés ablakpárkányú (bizony!) szobám puha kanapéjára, ollót kaptam elő, és már hasítottam is fel a kis dobozt, és mielőtt még a kincsek közé túrtam volna, elolvastam a tetejükre helyezett képeslapot.
Karácsonyi csomag, hehehe, dehát nem teljesen mindegy? Mi mindenképp örülünk neki, amúgy is a karácsonyi láz már rég a múlté, a szülinapom is ősszel van meg a névnapom is, hát így legalább jutott erre az időszakra is egy kis kedveskedés meg tárgyakban (is!) talált vígasz. Nővérkéméknél még erősen tél van, hát nálunk meg jól elüldözték a busók szerencsére, csak egy kicsit kellett annak idején nyivákolnom a teles posztban, és pár hét múlva meg is kaptam maradéktalanul a jól megérdemelt Tavaszomat. Tudom én, hogy csillagászatilag tél van, nade 7-12°C az nekem nem tél, az tavasz bizony, és különben is már itt volt az ideje ha már az éghajlatunk a mediterrán felé tart hivatalosan is. Gyerünk, gyerünk, még egy kis szenet a levegőbe, mert az unokáimmal már a bábolnai narancsligetekben szeretnék zsiráfot etetni. Jó, az szavannai állat, de jól fogja magát érezni itt is.
Apropó mediterráneum, pár napja megérkezett az első adag eper (botanikailag szamóca, mert az eper az, ami a fán van) a sarki kiskereskedelmi nagy üzletbe, Szpanyolországból. Kinézetre, árra oké, hogy mennyire volt zöld amikor feltették a kamionra, abba nem gondolunk bele, nyomás vele haza, picire vág, mézes-kefíres gyümölcssalátát készít, nyami-nyami, lightos vacsi. És vár, hogy még mindig fennáll-e emésztőrendszerének az az érzékenysége, mely gyerekkorától kezdve megkeserítette minden eperidény kezdetét. (egyszer kell rajta túllennem minden évben, utána már tömhetem magamba két pofára az epret)
És igen:) A tünetek: gyomorfájdalom, émelygés, szédülés, majd egész hasra kiterjedő égető-feszülő fájás. Ennyi. Aztán alvás, és másnapra semmi baj. Megjegyzem, hogy a karácsonyi párolt lazaccal is ez volt, de a füstölt lazacot mindig is jól viseltem, szóval ha esetleg egy gasztroenterológus biokémikus olvasóm elárulná mi lehet az az anyag, ami az eperben és a hőkezelt lazacban is benne van, és inkompatibilis a belsőmmel, az tök jó lenne.
Visszatérve a képeslapra, az áll még rajta - privát dolgokon kívül - , hogy nővérkém nagyon élvezi a babázást, bár Mirabella nem hallgat rá és folyton rosszalkodik, és a bábszínház helyett inkább rohangál meg "csúszókázik" :))) Manó, ez nagyon aranyos, de vagy csúszdázik, vagy mászókázik.:) Amúgy nem rossz ötlet összevonni egy fogalom alá a két játékot, hisz tulajdonképp egykutya, ezek a játszótéri játékok és kész:) (Mellesleg meg én sem tudom hogy mondják angolul ezeket:) Szóval hogy jó a babázás, csak fárasztó. Ehhez kötném az ajándékok felsorolásának első darabját, egy zöld felsőt, hosszúujjú, nagy ívben, de nem mélyen dekoltált, mell alatt szűkített, csípő alá hosszított fazon. Anyám első megjegyzése természetesen az volt, hogy milyen csinos kismamaruha, majd szemforgatásomra jót kuncogott, hogy tudta ő, hogy nem fog nekem tetszeni amit mond. Hát köszbazdmeg, igen, ez a jó kapcsolat alapja, hogy olyasmiket mondj a másiknak, amiről tudod, hogy egyáltalán nem fog tetszeni neki. Igen, az én koromban neki már megvoltam közel másfél éve, és éppen ezért bő fél évvel ezelőtt, mivel addigra már volt pár ilyen megjegyzése, szépen, kedvesen, de határozottan elmondtam neki, hogy több ilyet nem szeretnék, mert nem ér el vele semmit azon kívül, hogy minden alkalommal elpattan egy ér az agyamban, annyira fel tud húzni vele. Felsoroltam neki az érveket, miért nem lesz gyerekem belátható időn belül, és végül mégegyszer, nagyon szépen megkértem, hogy ez ne jöjjön szóba többet, piszkálódás szintjén meg még annyira se, mert nagyot harapok. Bólogatott, helyeselt, elnézést kért, megígérte, hogy nem cseszeget ezzel többet, okosan és megértően nézett, ilyen is csak évente háromszor fordul elő, és én nagyon örültem, hogy pont ilyen fontos témában fogtam ki ezt a különleges pillanatát... Ennyit ért. Persze, rég volt, de hogy én nem fogom neki ezt félévente elmagyarázni, az biztos.
Visszatérve a felsőre, tutira fogom hordani, mert nagyon tetszik, és vannak is rajta picike gombok felül, amikből párat ki lehet gombolni, ha netán azt akarnám játszani, hogy jaj, nem férnek el benne a hatalmas melleim, muhaha:)
A híresztelések ellenére még van pár olyan dolog, ami Csakamerikában létezik, itt a Balkánon nem. Például ez itt. Hogy mennyire hasznos, az leírhatatlan, mint ahogy az is, milyen szánalmas próbálkozás volt ennek utánzására a Scholl Party Feet kollekciója, ami teljességgel használhatatlan, épp ezért számomra érthetetlen, hogyan lehet még mindig a polcokon. Amit én kaptam, annak egyetlen hibája, hogy fogyóeszköz:)
De nagyon köszönöm, cupp:)
Ami még nekem nagyon amerikás - bár lehet, hogy ez téves berögződés - , az a bivalyerős fahéjas rágó. Most már olyanom is van, sokáig ki fog tartani a készlet, úgy látom:)
Fahéjas cupp:)
Kaptam még egy kis party-szütyőt, bronzszínű, megy a cuccaim többségéhez, és igazából nem is tudtam, hogy szükségem lehet ilyesmire, de már látom benne a lehetőséget. Picike, mégis belefér a pénz, meg papírok, esetleg telefon, nameg a púder és a szájfény.
Ismét cupp:)
... igen, például az a szájfény is belefér, ami szintén ebben a csomagban lapult, aranycsillámos, meg minden, fahéjas süti illata és íze van, persze for external use only, de én úgysem nyalogatom le, más meg... Poison Ivy leszek:))) Felirat: phylosophy: great taste is acquired, not bought. Hja kérem, ez evidens. Sosem mondták még, hogy baby finom a szájfényed.
Szájfényes cupp:)
Ha már csillám, legyen
Glitter cupp:)
Namost a Ghirardelli csokoládé az szintén nem balkáni dolog. De nekem mégis van belőle bizonyos időközönként, ilyen szerencsés típus vagyok, ez van:) Ez a tábla most egy 60%-os fekete, with orange bits and caramel crunch. Rövid élettartamot jósolok neki. Van a csomagolásán egy kis arany plecsni, amin az áll, hogy win a trip to Napa, persze csak usa residenteknek, és egy hete le is járt az érvényessége, de azért mégis kicsit olyan volt kiemelni a papírcsomagból az aranyszínű táblát, mint Karcsinak, aki Vonka Vilmos* csokoládégyárába szeretett volna nagyon ellátogatni. Hát főnyeremény az nem volt benne - lett is volna pánik és gyorsposta vissza, ha igen - , csak két kupon, egy 1 dolláros meg egy másfeles:)
Csokiszagú cupp:)
Az élet apró örömei kategóriában három dolog érkezett:
- Fogselyem, mert az mindig kell, bár van itthon is, de ez biztos jobb:) nameg a csoki után nem árthat ugye.
Friss lehelletű cupp:)
- Egy magazinból kitépett illatosított oldal, tájékoztatásképp. De nem ám akármilyen. Ilyen. És az ott Gwen, és csak ezért kaptam. Igen, én vagyok az az ember, aki egy összehajtogatott papírdarabnak is tud nagyon örülni, de tényleg. Mert ez olyan figyelmes dolog, olyan, mint amikor találsz egy cikket vagy egy videót, és elküldöd a linket annak, akiről tudod, hogy biztosan tetszeni fog neki, és pedig csak egy rakás digitális karakter, és mégis örömet szerez a küldőnek és a fogadónak is. Vagy olyan, mint amikor egy megbeszélt találkozón a barinőd egy csúf szivárványos szélrózsával jelenik meg, mert meglátta az utcai árusnál és megvette neked csak úgy, ajiba. (ez Lili volt:) Vagy amikor a rég nem látott ex bejelenti, hogy fussatok már össze valamikor, mert vett neked valamit. És akkor kapsz tőle egy szépséges ólomtündért. Miért? hát csak mert meglátta. (Róka Robi:) Vagy amikor hazajön a drága Makka a balatoni nyaralásból, és örültök egymásnak, és akkor hirtelen elővesz egy pici üvegnyuszit, hogy ezt hozta, és te nem számítottál rá egyáltalán. És azért kapod, mert megtetszett neki. Szóval csak úgy. (Peti ofkorsz:) [és még sorolhatnám napestig, kéretik a kihagyottaknak nem megsértődni]
Nyálas cupp:)
- ja és a safety pukkanós műanyag sheet, minden infantilis kedves játéka, de ezen nem olyan pici buborékok voltak mint amit ismerünk, hanem fél diónyi nagyok, és nagyot pukkantak, és nem hagytam senkinek:)
Pukkanós cupp:)
Természetesen a felsorolt dolgok nagy része közös Lilla-Mamival, de ezeken kívül kapott még arckrémet, szép lesz tőle, remélem. Meg egy csini kendőt, szereti ezeket, tuti hordani fogja. Meg olyan bonbont, ami aszalt gyümölcs csokiba mártva, majd mégegyszer belemártva színes mázba, hogy olyan legyen, mint a friss gyümölcs. Két zacsival, egy cseresznyés meg egy áfonyás, álomfinom mindkettő.
Szóval, drága nővérem, köszönjük:)
Cupp:)
*Fiataloknak, amerikaiaknak és olvasatlanoknak a két név persze Charlie és Willy Wonka, dehát mit tegyek, ha egyszer Borbás Mária így fordította Roald Dahl remekét 18 évvel ezelőtt? Akkor még ez volt a szokás, bennem meg ez maradt meg.
